Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Könyörülj rajtam én Istenem.”  (Zsoltár 51, 3)

Egykor Istennek egy hű emberétől, — ki e földön a gyülekezet világossága volt, veszélyes betegségbe esett, — megkérdezték:
„Ha ez a betegség halálos lesz, melyik szentírási helyet válasszák a gyászbeszéd szövegéül?”

Mire ezt felelte: „Ah, érzem, hogy szegény és bűnös teremtmény vagyok, ki nem érdemes arra, hogy róla valamit beszéljenek. De ha a halotti beszédre szükség van, akkor ezekről az igékről tartsák azt: „Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet”. 

Az alázatosság ugyanazon szelleme vezette őt abban a felirat meghagyásában is, melyet a sírkőre kellett vésni. 

Nem tartalmazott az mást, csak nevét, születése és halála napját és e szavakat: „Itt nyugszik egy szegény nyomorult, tehetetlen földi féreg, ki magát az isteni irgalom szerető karjaira bízta.”

A legtapasztaltabb és legkedveltebb szent sem közeledhet másként Istenéhez, csak ha a szabados kegyelemre támaszkodik. Az emberiség legnemesebbjei tudatában vannak annak, hogy ők is a legjobb esetben csak emberek. 

Az üres csónakok magasan kiemelkednek a vízből; de a mennyei jókkal megrakott hajók, mélyen járnak a vízben. 

A szájhős keresztyének sokat kérkednek, de Isten valódi gyermekei méltatlanságuk tudatában kegyelemért kiáltoznak. 

Rá vagyunk szorulva, hogy az Úr könyörüljön rajtunk, legyen kegyelmes tetteinknek, imáinknak, bizonyságtételünknek, alamizsnálkodásunknak és minden szentségünket illetőleg. 

A vér nem csak Izráel lakásainak ajtómellékére és küszöbeire hintetett, hanem a szenthelyre, a kegyelem táblájára és az oltárra is, mivel a bűn legszentebb dolgainkhoz is odatolakodik. 

Jézus vére okvetlen szükséges ahhoz, hogy azok minden szennytől megtisztítsanak. 

Ha már isteni szolgálatunk a kegyelem kiengesztelésére szorul, mennyivel inkább bűneink?

Mily kedves tehát az a tudat, hogy az örök irgalmasság kegyelmes hozzánk, gyógyítja tévelygéseinket és üdíti megtört csontjainkat.

„Jöjjetek csak bűnös lelkek,
Terheltek és fáradtak
Kiharcolt Ő nektek mindent,
Nála leltek nyugalmat!”