Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„És nem hallik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!” (Ézsaiás 65,19)

A megdicsőültek nem sírnak többé, mert a szomorúságra szolgáló minden külső körülmény elvétetett. Ott nem létezik megtört barátság. A mennyben nem létezik többé meghiúsult reménység. Szegénység, éhség, veszedelem, üldözés és rágalom ott ismeretlenek. Szenvedés nem bánt, sem a halál gondolata, sem veszteség nem szomorít többé.

Ott nem sírnak többé, mert ott tökéletes szentség van. „A csalárd és gonosz szív sem taszítja el többé ez élő Isten színe elől, bűn nélkül állnak trónja előtt és tökéletesen hasonlítanak az Ő fia ábrázatához.” Ott megszűnhetnek bánkódni azok, akik megszűntek bűnt cselekedni. 

Nem sírnak többé, mert eltűnt a változástól és átalakulástól való félelem. Tudják, hogy örökre el vannak rejtve. A bűn ki lett zárva, ők pedig be lettek zárva. Olyan városban laknak, melyet soha sem lehet bevenni; olyan nap sugarainál sütkéreznek, mely soha sem áldozik le, olyan folyóból üdítik fel magukat, amely nem szárad ki soha, olyan fáról szakítanak gyümölcsöket, mely soha sem hullatja el leveleit. Számtalan világi év múlhat el, de az örökkévalóság nem merül ki soha, s amíg az örökkévalóság tart, addig tart az ő halhatatlanságuk és üdvösségük is. 

Mindenkor az Úrnál vannak. Nem sírnak többé, mert minden vágyuk kielégíttetett és minden kívánságuk beteljesedett. Nem kívánhatnak olyasmit, amit már nem bírnának. szem és fül, szív és kéz, tudás, képzelőerő, remény, vágy, akarat és minden lelki tehetség tökéletesen ki van elégítve, s habár mostani tudásunk tökéletlen is arra nézve, amit Isten készített az Őt szeretőknek, mindazáltal a Szent Lélek jelentése folytán tudjuk jól, hogy az üdvözültek odafenn a szentélyben kimondhatatlan boldogok. Krisztusnak öröme, mely a gyönyörűségnek végtelen teljessége, bennük lakozik. 

A végtelen boldogság feneketlen és pártnélküli tengerében fürödnek. Ez az örömteljes nyugalom számunkra van fenntartva. Talán már közel van. Rövidebb vagy hosszabb idő múlva az a fűzfa, melyre hárfánkat függesztjük, a diadalpálmaágával lesz kicserélve és a gond harmatcseppjei az örök gyönyör gyöngyeivé változnak át.